Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Botos Zoltán festményei

Kép Hogy hogyan is kerültem kapcsolatba festészettel? 1996-ban egy ismerősöm mutatott nekem egy festményt amit ő festett. Kérdezte hogy mi a véleményem a képről jól sikerült kép volt, nem vitás kicsit irigyeltem is hogy ilyen szépet tudott festeni. Megmozdult bennem a kisördög és mondom neki hogy nagyon jó, de ilyet én is tudok festeni -csakhogy egy kicsit piszkáljam - nem gondoltam én ezt komolyan. Tudtam hogy jár tanulni egy festő magániskolába. Másnap mondja nekem gyere el az iskolába, és mutasd meg mit tudsz. Mondtam én, hogy csak vicceltem, de nem hagyott addig békén míg el nem mentem. Tudtam, hogy most megfogott, mert még soha nem is rajzoltam, nem hogy még fessek is valamit. Első alkalommal mikor odamentem bemutatott a tanárnak és a többieknek. És elmondta, hogy mit mondtam, volt is nagy nevetés! Gondoltam most már mindegy, ezt az egy alkalmat csak túlélem valahogy. Adtak papírt, ceruzát és mondta a tanár hogy most úgyis új csendéletet rajzolnak én is rajzoljam le amit a többi. Igencsak elöntött az izgalom, de mit volt mit tenni, elkezdtem rajzolni. Gondoltam ebből úgysem lesz semmi és elkezdtem rajzolni mire a tanár mekérdezte hogy hol tanultam rajzolni mert még a ceruzát sem úgy fogom, mint aki soha nem tanulta. Mondom én tényleg nem tanultam, erre ő: akkor most fogod! Így ragadtam ott az iskolában. Az első évben csak rajzoltunk, majd rátértük a festészetre is. Következö évben megvolt az elsö közös kiálíitásunk. Azóta több egyéni kiállításom is volt az ország több pontján és elértem oda, amit nem is reméltem, hogy több festményemet lezsűrizték. Hát ennyit a véletlenekről.